Augusztus 20. nemcsak a tűzijátékról, az új kenyérről és az ünnepi asztalról szól. Ez Magyarország nemzeti ünnepe, amely az államalapító I. (Szent) István királyra és a magyar állam megalapítására emlékeztet. De vajon mit ehettek a magyarok több mint ezer évvel ezelőtt? Milyen gyümölcsök kerülhettek az asztalra, és hogyan készítették el azokat?
A válasz sokkal izgalmasabb, mint gondolnánk: a régi magyar konyhában a gyümölcs nem egyszerűen desszert volt. Almából, körtéből, szilvából, meggyből és más gyümölcsökből savanyító alapanyag, főtt étel, aszalvány és különféle ételek kiegészítője is készülhetett.
Miért éppen augusztus 20.?
Augusztus 20-a Magyarország államalapításának és az államalapító Szent István király emlékének nemzeti ünnepe. A dátum története 1083-hoz kapcsolódik: ekkor, augusztus 20-án emelték oltárra I. István király relikviáit Székesfehérváron, ami szentté avatásával volt egyenértékű.
A mai ünnephez az új kenyér, az ünnepi ételek és az ország tortája is hozzátartoznak.
De ha képzeletben visszautazunk a 11. század elejére, egészen más konyhában találjuk magunkat.
Milyen gyümölcsöket ismerhettek Szent István korában?
Fontos, hogy a mai gyümölcskínálatot nem szabad egyszerűen visszavetíteni a 11. századra. Sok mai fajta akkor még nem létezett vagy nem úgy volt jelen, ahogy ma ismerjük.
A Kárpát-medence azonban már évszázadok óta gazdag gyümölcsökben.
A korabeli és későbbi néprajzi források alapján különösen érdekes szerepet kapott többek között:
- az alma és vadalma,
- a körte,
- a szilva,
- a meggy,
- a cseresznye,
- a szőlő,
- a dió,
- valamint különféle erdei és vadon termő gyümölcsök.
A gyümölcsöket nem kizárólag nyersen ették. A későbbi magyar népi táplálkozásban jól dokumentált, hogy például az almát, körtét és szilvát aszalták, főzték, illetve különféle ételekhez használták.
Az alma nem csak desszert volt
Ma természetesnek vesszük, hogy az almát legtöbbször nyersen, süteményben vagy kompót formájában fogyasztjuk.
A régi magyar konyhában azonban az alma ennél sokoldalúbb alapanyag lehetett.
A néprajzi források szerint a savanyú almát például hüvelyes ételek savanyítására is felhasználták. Almából és körtéből ecetet is készítettek.
Ez jól mutatja, mennyire másképpen gondolkodtak régen az alapanyagokról: amit ma desszertnek tekintünk, az egykor egy sós étel fontos összetevője is lehetett.
A szilva: az egyik legfontosabb régi gyümölcs
Ha a hagyományos magyar gyümölcsökről beszélünk, a szilvát nehéz megkerülni.
A Kárpát-medencében a szilva rendkívül elterjedt lett, és különböző formákban fogyasztották: frissen, aszalva, lekvárként, illetve pálinka alapanyagaként is.
A régi magyar gasztronómiában az aszalt szilva különösen fontos volt. Nemcsak önmagában fogyasztották, hanem főtt ételekbe is bekerülhetett.
Későbbi magyar néprajzi példák között találunk például aszalt szilvával készült leveseket, mártásokat és húsos ételeket is.
Ezért amikor egy mai augusztus 20-i asztalon szilvalekvár vagy szilvás sütemény jelenik meg, valójában egy nagyon régi magyar gyümölcshagyományhoz kapcsolódunk.
Meggy, cseresznye és savanyú gyümölcsök
A meggy és a cseresznye szintén fontos szerepet töltött be a Kárpát-medence hagyományos gyümölcskultúrájában.
A meggy különösen érdekes, mert savanykás íze miatt nemcsak édességekhez volt használható. A régi magyar étkezési kultúrában savanyító szerepet is betöltött: a néprajzi források szerint meggyet, somot, kökényt, egrest és éretlen szőlőt is főztek össze például babbal vagy lencsével.
Ma talán furcsának tűnik a gondolat, hogy gyümölcs kerüljön egy sós hüvelyes ételbe.
A régi konyhában azonban ez teljesen természetes volt.
Szőlő és bor az ünnepi asztalon
A szőlő a Kárpát-medence egyik meghatározó gyümölcse lett, és a magyar történelem során a bor készítésével is szorosan összekapcsolódott.
A gyümölcsök közül a szőlő különleges helyet foglalt el, hiszen frissen is fogyasztották, miközben a belőle készülő bor fontos ital volt.
A mai augusztus 20-i ünnepi hangulatban is érdekes belegondolni, hogy az ünnepi étkezésnek milyen hosszú története van.
Dió: a régi magyar konyha egyik értékes alapanyaga
A dió sem egyszerű ropogtatnivaló volt.
A dió és más csonthéjasok a magyar gasztronómiában évszázadokon át fontos alapanyagként jelentek meg. A későbbi történeti szakácskönyvekben a dió és a mandula is szerepel különféle ételekben.
A diót ma elsősorban süteményekből ismerjük, de a régi konyhákban a tartósíthatósága és energiadússága miatt is értékes élelmiszernek számított.
Mit készíthettek a gyümölcsökből?
Bár nem lenne helyes egy mai receptkönyvet visszavetíteni Szent István korára, a magyar gasztronómiai hagyományokból jól látható, hogy a gyümölcsöknek számos felhasználási módja alakult ki.
Kapcsolódó választás: Ha a cikk témájához illő prémium NFC levet keresel, nézd meg a Szilva (NFC) 100%-os prémium gyümölcslé termékünket.
1. Friss gyümölcs
A legegyszerűbb megoldás természetesen a friss gyümölcs fogyasztása volt.
Alma, körte, szilva, szőlő vagy más szezonális gyümölcs önmagában is értékes táplálékot jelentett.
2. Aszalt gyümölcs
Az aszalás az egyik legfontosabb tartósítási módszer volt.
Különösen az alma, körte és szilva aszalása vált elterjedtté. Az aszalványokat később vízben megfőzve, levesként vagy más ételek részeként is felhasználták.
3. Gyümölcsös főtt ételek
A régi magyar konyhában a gyümölcs gyakran nem külön fogásként jelent meg.
Alma, szilva vagy más savanykás gyümölcs kerülhetett húsos, hüvelyes vagy gabonás ételek mellé.
Ez a gyakorlat évszázadokon keresztül fennmaradt.
4. Lekvár és gyümölcssűrítmény
A gyümölcs tartósítása később egyre változatosabbá vált.
A szilva például különösen alkalmasnak bizonyult lekvár készítésére. A hagyományos szilvalekvár a magyar gasztronómia egyik legismertebb gyümölcskészítménye lett.
5. Gyümölcsből készült savanyító
Ez talán a legmeglepőbb felhasználási mód.
A régi magyar konyha nem választotta olyan élesen külön az édes és sós alapanyagokat, mint a modern konyha. Savanyú almával, meggyel, egressel, kökénnyel vagy éretlen szőlővel is adhattak karaktert egy ételnek.
Milyen lehetett egy ünnepi étkezés Szent István korában?
Erre nincs olyan hiteles forrásunk, amely alapján rekonstruálhatnánk egy konkrét „Szent István-napi menüt”.
Azt azonban tudjuk, hogy a korszak táplálkozása alapvetően eltért a maitól.
A gabonafélék, húsok, tejtermékek, hüvelyesek, vadon termő növények és gyümölcsök mind fontos szerepet játszhattak. A tartósítás pedig kulcsfontosságú volt.
Egy korabeli lakoma tehát egészen más élményt jelentett volna, mint a mai augusztus 20-i családi ebéd.
De egy dologban biztosan hasonlítottak: az ünnepi étkezés akkor is közösségi élmény volt.
Miért érdekes mindez egy mai augusztus 20-i asztalon?
Talán éppen azért, mert amikor ma egy pohár gyümölcslevet töltünk az ünnepi reggeli mellé, vagy friss gyümölcs kerül az asztalra, egy több száz, sőt bizonyos esetekben több ezer éves élelmiszerkultúra hagyományába kapcsolódunk be.
Az alma, a szőlő, a szilva, a meggy vagy a dió nem modern találmány.
A magyar táj és a magyar konyha történetének régi szereplői.
És miközben augusztus 20-án az államalapításra és Szent István királyra emlékezünk, érdemes az ünnepi asztalra is más szemmel nézni.
Az új kenyér mellett ott lehet egy tál friss gyümölcs, egy hagyományos szilvalekvár, egy meggyes sütemény vagy akár egy pohár minőségi, 100%-os gyümölcslé.
A történelem ugyanis nemcsak évszámokban él tovább.
Néha egyetlen falatban vagy kortyban is ott van.
Augusztus 20. és a magyar gyümölcshagyomány
Augusztus 20. hivatalos állami ünneppé nyilvánítását az Országgyűlés 1991-ben erősítette meg, a 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény pedig szintén rögzíti az ünnep státuszát.
Az ünnep mai hagyományai között ott van az új kenyér és az ország tortája is.
De az ünnepi asztal története ennél jóval régebbre nyúlik vissza.
A gyümölcsök pedig ennek a történetnek különösen izgalmas szereplői.
Almából savanyító készülhetett, szilvából aszalvány és lekvár, meggyből savanykás ételkiegészítő, szőlőből pedig bor. A gyümölcsöt nem pazarolták el: igyekeztek frissen elfogyasztani, tartósítani vagy valamilyen ételben hasznosítani.
Talán ez az egyik legszebb üzenete a régi magyar gyümölcskultúrának.
A természet szezonját követték, és azt használták fel, amit a táj adott.
Augusztus 20. – egy régi hagyomány új ízekkel
Ma már egészen más alapanyagok, technológiák és receptek állnak rendelkezésünkre, mint Szent István korában.
A gyümölcsök azonban továbbra is ugyanazt az egyszerű örömöt jelentik: természetes ízt, színt és változatosságot az asztalon.
Ha pedig augusztus 20-án egy pohár 100%-os, hidegen préselt gyümölcslével koccintunk Magyarországra, akkor a modern technológia találkozik egy nagyon régi hagyománnyal: a gyümölcs valódi ízének megőrzésével.
Isten éltessen, Magyarország!
A régi magyar konyhában a gyümölcs természetes része volt a mindennapi és ünnepi étkezésnek – ma pedig ugyanezt a gyümölcsös ízvilágot egy pohár 100%-os, hidegen préselt prémium gyümölcslével is felfedezheted. Válassz valódi gyümölcsből készült, hozzáadott cukor nélküli ízeket, és emeld még különlegesebbé az ünnepi pillanatokat!
Csomagkedvezmény: 12000 Ft
2990 Ft/liter
2330Ft/liter
